Acupuncture
Our medical treatments
Rendelőnkben a beteg kikérdezése és vizsgálata után a számára legmegfelelőbb kínai gyógymódot alkalmazzuk:
TCM is a kind of "smooth" healing system - it doesn't apply any technics or intervention that has harmful side-effects, instead it strives to re-establish the energetical balance of body and mind by mechanical stimulation or herbal treatments..
Az akupunktúra olyan terápiás módszer, amelynek során vékony tűket szúrnak a bőrfelszín
bizonyos pontjaiba annak érdekében, hogy helyreállítsák a szervezet működésének harmóniáját. Az akupunktúrás terápia, mint belső összefüggéseiben egységes rendszer Kínában alakult ki a Kr.e. 1200 és 220 közötti időben. Amint azt egy jeles kutató megfogalmazta, "az akupunktúra igazi birodalma a funkcionális rendellenességek között található meg", vagyis olyankor, amikor a test "valamit rosszul csinál", mint például gyulladásos betegségek, keringési rendellenességek, neurológiai és neuro-muscularis problémák, endokrin-betegségek és hasonlók esetén. Az ilyen betegségek nem keletkeznek csak úgy egyszerre, hanem hosszú idő, esetleg évek hanyatlásának eredménye. Mi történt volna, ha ezt a hanyatlást már egészen az elején megállítottuk volna, még mielőtt a szövetek rendbehozhatatlanul megsérültek?
Az akupunktúra az izomgörcs okozta fájdalmak, a gyulladások, keringési zavarok kezelésére is alkalmas. Ezért széles körben alkalmazzák "minden fajta fájdalommal kísért rendellenesség kezelésére, ideértve a fizikai sérülések okozta fájdalmat is.
A hagyományos kínai elmélet szerint az akupunktúra a fájdalmat nem annak eltompításával, hanem a keringés helyreállításával szünteti meg. Ezt a feltevést alátámasztják a legutóbbi idők kutatásai, amelyek igazoltak, hogy a görcsös izom lecsökkent hőmérséklete akupunktúrás stimulálással visszaállítható a normális szintre. Kimutatták azt is, hogy az akupunktúrának neuro-kémiai alapja van és így kizárt a szuggesztió lehetősége. A hagyományos kínai elmélet szerint létezik a testben egy felszíni keringési rendszer, amelyet a nyugati fiziológia még nem ismert fel és ez közvetíti ezeket a hatásokat. 
Ez a bőrfelszín alatt, valószínűleg a bőrt az izmoktól elválasztó kötőszövetben futó, hosszanti "csatornákból" vagy "meridiánokból" álló rendszer helyenként mélyen behatol a testbe és így kapcsolatot teremt az összes belső szerv és szerkezet között. Ezeken a csatornákon keresztül folyik egy bizonyos "energia", amit a kínaiak qi-nek neveznek (csí-nek ejtjük).
Ez a qi, amelyet a nyugatiak elektro-kémiai vagy biomágneses energiához hasonlítanak, az élet elsőrendű meghatározó ereje, minden élettani folyamat alapja. Ahol folyamatosan halad, ott egészség van, ahol viszont áramlása megszakad, stagnál vagy erőtlen, ott betegség lép fel. Az akupunktúrás kezelés célja ennek az életteli áramlatnak a helyreállítása és újraharmonizálása.
Ezt a koncepciót használván fel elméleti alapként a kínaiak létrehoztak egy belső összefüggéseiben egységes rendszert, amely az elmúlt 2000 év során hatékonynak bizonyult. A klasszikus kínai irodalomból kitűnik, hogy a történelem folyamán az akupunktúrát mindig betegségek gyógyítására használták, nem pusztán fájdalomcsillapításra. A megjelent tanulmányok szerzőinek legnagyobb része ideg-(neuro-)kémiai alapot tulajdonít az akupunktúra mechanizmusának: a kezeléssel ingerelt, az akupunktúrás pontok közelében levő idegvégződések az ingerületeket a központi idegrendszerbe továbbítják, ennek hatására ott fájdalomcsillapító vegyi anyagok szabadulnak fel.
Az akupunktúra tehát olyan módszer, amely az élettani működés szabályozásával elősegíti a normális egészségi állapot helyreállítását, bár arra még nem derült fény, hogy ez a működés-szabályozás pontosan hogyan történik és hogy mely funkciókra gyakorolja legjobban ezt a hatást. Az eddigi kutatási eredmények azonban bizonyossá teszik, hogy az akupunktúra valóban képes szabályozni és normalizálni az élettani funkciókat.
A kínai gyógymasszázs több ezer éves hagyományokon alapuló ősi, távol-keleti gyógymasszázs. Ez a masszázs egyéb technikákkal ellentétben nem használ olajat, krémet.
Nem csak az izmokat, hanem az akupresszúrás pontokat is ingerli ujjnyomásos technikával, masszázsruhán keresztül.
A kínai gyógymasszázs különbözik a thai masszázstól.
A módszer hatása:
- aktivizálja a szervezet öngyógyító erőit
- megnyugtatja az idegrendszert
- salaktalanít, megszünteti a fáradékonyságot, frissebbé, érdeklődőbbé tesz
- csillapítja az izomlázat, derékfájást, egyéb fájdalmakat
- javítja a vérkeringést
30 éves tapasztalattal rendelkezünk, Magyarországon többször tartottunk természetgyógyászoknak előadásokat a Kínai gyógymasszázsról.
A köpölyözés egy ősi kínai technika, melynek során vákumos poharat/köpölyt helyeznek a bőrre (a vákumot hőmérséklet változással előidézve), ami magába szívja a bőr és a felszíni izomzat lokális részeit. Egyes esetekben a poharat lehet mozgatni a szívóhatás kifejtése közben is, így a hatás nagyobb 
területen is kifejthető. Ezt a technikát sikló köpölynek nevezik. E kezelés bizonyos mértékben kapcsolható egyes masszázstechnikákhoz, mint pl. a tuina egy fontos aspektusához, a háton a gyors egymásutáni bőrcsípéshez. E gyakorlatban adott pontokon (pl. a hólyagmeridián pontjain) a bőrt addig csipkedik, amíg ki nem pirosodik. A köpölyözést az akupunktőrök bizonyos akupontokon alkalmazzák, valamint a test azon területein, melyekre a köpöly által érintett rétegeknél mélyebben fájdalom terjed ki. Amikor a poharakat a bőr felszínén mozgatják, a kezelés némileg hasonlít a guasha-ra is. A guasha egy délkelet-ázsiai népi gyógyászati módszer, melynek során gyakran egy érmével vagy más tárggyal a bőrt azzal a céllal kaparják, hogy feloldják a belső stagnálást. A poharak mozgatása a guasha-nál gyengédebb technika, mivel a síkosító anyag következtében a felszíni rétegek kevésbé sérülnek, mint a guasha esetében. Ennek ellenére bizonyos mennyiségű horzsolás itt is jelentkezik a fix pozíciójú és a mozgatott poharak esetében is.
Bizonyos esetekben először kis mennyiségű vért engednek ki (luoci - érszúrás) szúrótű használatával, és a poharat csak ezután teszik fel. A szúrást sokszor egy háromágú tűvel végzik az éren, és általában 3-4 csepp vért fakasztanak abból. Alkalmanként a bőrt kétoldalról nyomva serkentik a vért. E technikáról úgy tartják, hogy segíti a vérkeringést, feloldja a pangást és megszűnteti a fájdalmat és a duzzanatokat. Különösen toxikus hő tünetei, illetve különböző akut betegségek esetén alkalmazzák.
A köpölyözés korai története
A köpölyözés legkorábbi alkalmazásával kapcsolatos feljegyzések a híres taoista alkemistát, Ge Hongot (i. sz. 281-341) említik. A módszer a "Kézikönyv sűrgős esetekre szóló előírásokkal" c. munkájában van leírva, ahol a poharat/köpölyt szarv helyettesítette, és a gennyes pörsenések elvezetése volt a cél. Mivel szarvat használtak, ezért a köpölyözés kínai elnevezése jiaofa ("szarv technika") volt. Egy a Tang dinasztia alatt íródott könyvben, melynek címe "A határ menti hivatalnokok igényei", a köpölyözést tuberkulózisra vagy hasonló rendellenességekre javallották. A Qin dinasztia alatt Zhao Xuemin írta a "Kiegészítés a Materia Medicához"-t, amiben egy egész fejezetet szánt a "tűz pohár qi"-nek. Ebben hangsúlyozta a kezelés értékét, és a bambuszból vagy agyagból készített poharak használatával a szél-hideg típusú fejfájás, a szél eredetű bi szindróma, szédülés, hasi fájdalom stb. megszűntetését. Az ilyen kezeléseknél a poharakat az akupontokba szúrt tűkre lehetett tenni. A köpölyözés egyik célja a csatornákból a hideg kihajtása. E javallat oka részben az, hogy forró poharakat használtak. A bambusz poharakat gyógynövényes főzetben forralták előzőleg (ez az egyik shuiguanfa, vagyis nedves köpölyözés). A száraz és nedves köpölyözést is használták ízületi fájdalmakra. A köpölyözést használták a külső patogén faktorok, mint szél, nedvesség vagy hideg ártalmainak megszüntetésére is.
A 20. században az üvegpoharak megjelenésével sima vizespoharakat használtak, de készítettek vastagfalú üvegköpölyöket is kifejezetten a technika alkalmazásához. Az üvegpoharak megjelenése nagy segítséget jelentett, mivel az agyagpoharak könnyen törtek, a bambuszból készültek pedig a többszörös melegítés következtében gyorsan tönkrementek. Üvegpoharakat könnyebb készíteni, mint a gyakran használt réz vagy vas köpölyöket, amikkel a korábbiakat akarták helyettesíteni tartósságuk miatt. Ugyanakkor az üvegen keresztül lehet látni a bőrt, és meg lehet állpítani a kezelésre adott reakciókat.
Az üvegpoharakat a felhelyezés előtti pillanatban tűz adalékolásával vákumosítják, pl. úgy, hogy alkoholos pamutdarabot meggyújtva a pohárba dugnak, majd azt kivéve a poharat gyorsan a bőrre helyezik. Néha kis mennyiségű alkoholt tesznek a pohárba és meggyújtják. Ezt nevezik dijiufa-nak ("alkohol-tűz technika").
A 20. század végén kifejlesztettek egy másik vákumosító módszert, ahol a pohár tetejére egy szelepet szereltek, és mellé egy kis kézi működtetésű pumpát helyeztek, hogy az orvos tűz nélkül is kiszívathassa a levegőt - ugyanakkor így jobban szabályozni is tudja a vákum mértékét. Később kifejlesztették a műanyag poharakat is, bár ez nem annyira alkalmas arra, hogy a bőrőn csúsztassák, mivel az élek nem elég simák, és a műanyag ellenállása sem megfelelő. A köpölyözés mai elnevezése a baguanfa ("poharas szívatás technika").
Ahhoz, hogy a poharak a bőrön könnyen mozgathatóak legyenek, olaj használata szokásos. A gyógynövényes olajok kifejezetten alkalmasak erre a célra. Mivel a poharakat szobahőmérsékleten alkalmazzák, ezért a csatornákból a hideg elvezetésének javallata már nem aktuális. A poharak mozgatásával azonban termelődik kis mennyiségű, de lényeges hő a kezelés során, különösen ha síkosítóként melegítő olajat használnak.
A köpölyözést ma leginkább fájdalom enyhítésére, emésztési rendellenességekre, tüdő betegségekre (krónikus köhögés, asztma) és paralízis kezelésére használják, de alkalmazható más rendellenességekre is. A testnek a köpölyözéshez alkalmasabb területei azok, ahol több hús van. A köpölyözést nem ajánlják a bőr gyulladt területein, magas lázas esetekben, görcsnél, vérzékenységnél, valamint terhesség alatt a hasi részen, ill. a hát alsó részein. A poharakat csak húsos területeken lehet mozgatni, a mozgatás nem haladhat keresztül csontos éleken, mint pl. a gerincen.
A köpölyözési technikák gyakran követik az akupunktúrás terápiák normáit, némileg nagyobb hangsúllyal a háton lévő pontokon, mivel a technikát itt könnyebb alkalmazni. A legtöbb orvos leginkább a háti shu pontokon (hólyag meridián) és a dazhui pontokon való alkalmazást követi. A köpölyözést általában az akupunktúrás kezelést, vérengedést, vagy "szilvavirág"tűvel való kezelést követően alkalmazzák.
A moxibúció hővel történő gyógykezelési forma, amivel a test akupunktúrás pontjait stimulálják. A kifejezés a japán mogusa ("fekete üröm") illetve a latin bustion ("égetés") szavak összetételéből származik.
Többféle moxibúciós technika létezik: közvetlen moxibúció és közvetett moxibúció.
Közvetlen moxibúció: kis mennyiségű, tölcsér formájú moxát tesznek az akupont tetejére és közvetlen a bőrön égetik. A közvetlen moxibúció olyan hagyományos kezelési forma, amit meglehetősen hatékonynak tartanak. Számos moxibúcióval kapcsolatos tanulmányt a forradással járó közvetlen technikára alapoztak. Manapság a közvetlen moxibúciót Japánon kívül nemigen alkalmazzák, mert a kezelést követően sebek, forradások maradhatnak a bőrön. A bőr ilyen jellegű sérülésének elkerülése végett számos specialista védőréteget helyez a moxa alá gyömbérlemez, vagy tapasz formájában, vagy egyszerűen eloltja a moxát mielőtt az a bőrig égne. Az ilyen moxibúció (forradásmentes vagy közvetett moxibúció) hatását nem lehet azonosnak tekinteni a közvetlen moxibúció hatásával, mivel a közvetlen moxibúció fő hatásáról úgy tartják, hogy azt éppen a bőr tényleges sérülése váltja ki (ezzel stimulálva az immunrendszert a gyógyulási folyamatok beindítására).
Közvetett moxibúció: jelenleg a legnépszerűbb moxibúciós technika a legtöbb országban - beleértve Kínát is -, mivel kisebb valószínűséggel jár égéssel vagy fájdalommal. A közvetett moxibúció során az orvos egy meggyújtott végű moxa rúd (kb. szivar méretű és formájú) parázsló felét kb. 1-2 ujjnyi távolságban az akuponthoz tartja - általában a behelyezett akupunktúrás tű mellett - amíg a bőr enyhén ki nem pirul, hogy a hőt égés nélkül a megfelelő területre juttassa. A hő intenzitását a beteg állapotának és komfortérzetének megfelelően kell szabályozni. A közvetett moxibúciót lokális, fokozatos értágítást kiváltandó használják. A helyi vérbőség kiváltása mellett a közvetett moxibúció ügyes alkalmazásával rendkívüli komfortérzettel járó mély relaxációs állapot stimulálható.
Tű-moxa technika: E technika igen népszerű Japánban. A tű-moxa technika esetében a hőintenzitást sokkal nehezebb kontrolálni, mint a moxarudas módszernél. Az általános elképzelésekkel szemben a moxa tűvel vezetett hőmennyisége nagyon kevés és jelentéktelen.
A moxibúció a hagyományok szerint Észak-Kínából származik. Mongóliában, ahol a tél hideg és csípős, erősen szeles, sok problémát és degeneratív betegséget gyógyítottak moxibúcióval.
A moxibúciós terápia akupunktúrával kísérve nagyon hatékony lehet sokféle betegség gyógyításában, mint hátfájás, izommerevség, fejfájás, migrén, tendonitis, arthritis; emésztési rendellenesség; idegesség; nőgyógyászati problémák, mint menstruációs görcsök, rendszertelen menstruáció, terméketlenség.
Moxibúciót sokféleképp lehet alkalmazni, és az alkalmazott módszernek megfelelően az általa kiváltott lehetséges fiziológiai reakció is sokféle lehet. A moxibúció típusának körültekintő kiválasztásával a módszert a legtöbb betegnél biztonsággal lehet alklamazni. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a moxa, különösen a közvetlen moxa általában nem ajánlott diabéteszes betegeknek, olyanoknak, akiknek csökkent a fájdalomtűrő képessége, akik speciális gyógyszeres kezelést kapnak, mint pl. prednisonét, vagy rossz keringésű, túl gyenge immunrendszerű betegeknek.
Miért gyakori része a moxibúció ma az akupunktúrás kezelésnek?
Egészen jelen évszázadunking, a "modern orvoslás" kifejlődéséig Kínában és Japánban az akupunktőrök töltötték be az orvos szerepét. Azokban az időkben a rendelőkben a betegpopuláció meglehetősen vegyes volt - sok olyan beteggel, akik akut, életveszélyes állapotban voltak, pl. súlyos fertőzés, szisztémás gyulladás stb. következtében. A hagyományos kínai orvoslás szerint e betegségeket kifejezetten "forró jellegű tünetek" jellemzik, melyek jelentékeny lázzal járnak.
A mai betegpopuláció sokmindenben eltér a múltbelitől. Az akupunktőrök ritkán találkoznak súlyos akut állapotokkal, inkább krónikus, fájdalmas állapotú betegek keresik fel őket funkcionális rendellenességekkel, vagy stresszel kapcsolatos problémákkal. Az ilyen krónikus állapotok nagy részében a beteg állapota hideg természetű. Egyes esetekben, még ha a beteg a hő tüneteit is mutatja, valójában a szervezet látens krónikus hideg állapotáról van szó, ami hő jellegű tüneteket produkál, mivel a test az egyensúlyt próbálja visszaállítani.
Miért van több hideg állapotú beteg ma, mint a múltban?
A hideg állapotot a szervezet túlhűtése váltja ki. A technikai fejlődés következtében szervezetünket a hidegnek sokkal nagyobb mértékben tesszük ki, mint régen. Két ilyen dolog, amire a múltban nem volt példa, a hűtőgép és a minden irodában, gyakran háztartásban is megtalálható légkondícionáló. Sokan isznak rendszeresen nagy mennyiségben jeges italokat, vagy esznek fagylaltot. A légkondícionálók minden bizonnyal kényelmessé teszik az életünket a forró nyári napokon, ugyanakkor, ezáltal nemcsak télen, hanem egész évben ki vagyunk téve a hideg szélnek. A múlttal ellenben a hideg állapotok már nemcsak a hideg klímájú területeken figyelhetőek meg, hanem a modern világ bármely részén, még az egyenlítői trópusokon is. Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy sok gyógyszer, még a közismert fájdalomcsillapítók is ismertek arról, hogy csökkentik a test hőmérsékletét. A hideg állapotok másik általános okaként tartják számon a gyümölcsök és nyers zöldségek nagy mennyiségű fogyasztását, valamint a folyamatos mentális vagy érzelmi stresszt, melyek a vér és a qi lassabb keringéséhez vezetnek.
Szerte Ázsiában a moxibúciót évezredeken keresztül együtt alkalmazták az akupunktúrával a különböző betegségek gyógyítása során. Valójában a moxa és az akupunktúra olyannyira összeforrt egymással, hogy a kínai nyelvben az akupunktúrára használatos kifejezés a zhenjiu, azaz "akupunktúra-moxibúció". A moxibúció, mely ennyire inherens része az eredeti akupunktúrának, a nyugati akupunktúra oktatási rendszerében nincsen mélységeiben tanítva, ezért számos mai akupunktőr csupán a tűt használja a kezelések során. Ez olyan, mintha egy zongorista egy kézzel játszana.
Kínában évszázadok óta használnak különböző növényeket betegségek vagy valamilyen rendellenességből adódó kellemetlen fizikai-lelki érzet megszüntetésére. Az első gyógynövényes gyűjtemény a Qin dinasztia (i. e. 221-206) alatt jelent meg Shen Nong Bencao néven (Shen Nong Materia Medica). A kezdetekben elsősorban emésztési rendellenességek kezelésére használtak növényeket (pl. Dahuang), majd több gyógynövény megismerésével a velük kezelhető betegségek köre is kibővült.
Minden növénynek van rá jellemző sajátossága, mint energiája, íze, mozgási jellegzetessége, és hogy mely meridiánokkal áll kapcsolatban. A négyféle nergia a hideg, hűvös, meleg, forró. A hideg vagy hűvös növények általában lázat, szomjúságot, gyulladt torkot és hővel kapcsolatos betegségeket gyógyítanak. A gyógynövények ötfle lehetséges íze: csípős, édes, savanyű, sós és keserű. A csípős gyógynövényeket izzasztásra, a qi és vér keringésének serkentésére használják. Ezeket rendszerint felszíni, felületi problémáknál alkalmazzák.
Az édes gyógynövényeknek három fő funkciója van: a hiányok feltöltése, más gyógynövények harmonizálása, detoxifikálása, fájdalom csillapítása és akut betegségek súlyosbodásának megakadályozása.
A savanyú gyógynövényeknek szintén három funkciójuk van: összehúz, gátol és szilárdít. Az ilyen növények jók izzadás, hasmenés, magfolyás, fehérfolyás megállításához.
A sós ízű gyógynövények puhítják a keményedéseket, olajosítja a beleket és elősegíti a leflé való ürítést. Az ilyen növényeket kemény székletek lazításához, vagy kemény duzzanatok/daganatok (mint strúma) oldásához használják.
A keserű gyógynövények elősegítik a bélmozgásokat, enyhítik a lázat és hőérzetet, harmonizálják a qit, felszárítják a nedvességet és kitisztítják a hőt. Ugyanakkor táplálják a veséket és jók a nedvesség eredetű betegségek kezelésére is.
A gyógynövény a felszívódás után négy különböző irányba mozoghat: a fej irányába felfelé; a lábak irányába lefelé; befelé, a zang és fu szervek irányába; vagy a felszíni rétegek felé kifele. A felfelé mozgó növényeket az esési tünetekkel járó betegségeknél (mint megsüllyedt szervek) használják. A lefelé mozgókat az emelkedési tünetekkel járó betegségeknél (mint köhögés, hányás), a kifelé mozgókat izzasztásra, befelé haladó felszíni tünetek kezelésére, a befelé mozgókat a bélmozgások és az emésztés serkentésére.
Minden gyógynövény megfelel valamelyik meridiánnak vagy meridiánoknak, például a Jie Geng megfelel a tüdő-funkciókörnek, és alkalmas asztma vagy köhögés kezelésére. A borda fájdalom vagy fájó szem a májra utal, ezért mivel a Gou Teng növény a máj-funkciókörrel áll kapcsolatban, ezért alkalmas a máj betegségeinek kezelésére.
